1. Rész
^{Írta: Adrienn}

Ez volnék én és a legjobb barátnőm, Melody. Én vagyok a szőke, Melody pedig a barna. Tudom, kicsit hülyén festhetek abban a ruhában, de nagyon megéri, mivel ez egy harművészeti ruha, egy ősi vallásból eredeztetik, aminek nem tudom a történetét - Sajnos. -, mert nem figyeltem, amikor a Mester mesélte. Rengeteg mindent sajátítottam el, aminek köszönhetően nem tudnak megerőszakolni az utcán, vagy kirabolni, csak úgy.

A házunk előtti kis fapadon mindig leülünk az edzések után beszélgetni, mivel nap közben ez nem igazán sikerül az iskola és egyebek ellenére sem.

Melody: Jól elverted Jeffet. Talán még kórházba is kerül.
Én: Még csak újonc és mégis az első óráján lazsált. Nem gondolod, hogy megtorlást követelt?
Melody: Néha, úgy beszélsz, mint a Mester.
Én: Rám ragad ez az ostoba beszéd. >.<"

Melody: Lenne egy kérdésem.
Én: Mondd csak.
Melody: Megtudtam, hogy egy új diák fog csatlakozni az osztályunkba. Egy srác. Tudod...én már láttam és...
Én: Értelek. Persze, ha megvan a kémia, akkor semmi akadálya, legalábbis részemről.
Melody: Köszii! Annyira aranyos! Vörös haja van, tüsis, nagyon kék a szeme, bár lehet színes kontaklencsét visel, mert egyszerűen ilyen szemszín nem létezhet, olyan csodálatos! És...és a ruhái is tök jók, egyszerűen tökéletes.
Én: Nagyon beleestél a srácba. Kíváncsi lennék rá. *Elmosolyodtam a barátnőm kirohanásán*
Melody: Jaj, tényleg érdemes lenne, mindkettőnknek, ugyanis...én nem mertem... oda menni hozzá. *Elpirult*
Én: Óóó... lehet a végén kiderül, hogy nem is jó fej.
Melody: Ilyet ne is mondj! Annyit csalódtam már...

Na jó, ez a szerelmes dolgok kibeszélése inkább Melodynak a zsánere, de szívesen meghallgatom őt, mint a legjobb barátnők szokták, de engem eddig nem igazán kötöttek le a fiúk, még most tizenhét évesen se. Nem volt barátom, és nem is érzem szükségét, hogy feltétlenül szerezzek egyet, majd lesz, amikor lesz.

Melody: Na jó, lassan megyek. Anyám páros lábbal rúg ki az ajtón, ha késni merek.
Én: Rendben, menj csak.

Tipikus. Melody egy rövid beszélgetést folytat velem arról, hogy mi történt az edzés alatt, ezután szokás szerint valami pasi ügy, aztán elmegy azzal az indokkal, miszerint az anyukája otthon már NAGYON várja... Persze, ő már csak ilyen. Nem akarom megváltoztatni ez ügyben, csak NÉHA az én gondjaimra is fordíthatna időt.







Én is befáradok. Most, hogy elment Melody nincs mit idekint tenni. Bár nem hiszem, hogy a nevelő szüleimet ANNYIRA lekötné, hogy mi van velem, vagy épp mit csinálok, amíg nem vagyok otthon.

Én: Vááá!

Én: Ki-ki vagy te?
Fehér ruhás öreg(Aki most pottyant ide a semmiből):  Én vagyok a Menny, a Föld és a Pokol őre, aki felügyel mindenre.
Én: Te-jó-ég. És mit keres itt a ... hogy is hívják?
Fehér ruhás öreg: Engem csak úgy szólítanak: Custodian.
Én: Szóval Custodian, mit keresel a nevelőszüleim kertjében?
Custodian: Azért jöttem, hogy szóljak, nagy veszélyben vagy, amire nem készülhettél volna fel az én segédkezésem nélkül. Ugyanis a Pokol Hercege jött a Földi halandók közé, és te a közvetlen közelébe fogsz kerülni.
Én: Mi van most már látnok is vagy?
Custodian: Én mindent tudok, bár a jővő folyamatosan változik, így azzal, hogy most közbeléptem máris megváltozott.
Én: Azt hiszem ez nekem nagyon zavaros.

Custodian: Te Ashleigh Newport vagy, 17 éves. 173 centiméter magas és 60 kilogramm. 0-ás a vércsoportod. A szüleid meghaltak autóbalesetben 6 évvel ezelőtt, azóta Amanda Shinga nevel téged, legújabb szeretőjével, Josh Maunával. A legjobb barátnőd Melody White. Idáig keményen tanultál, és rengeteget sportoltál. Az életet nem úgy élvezted, mint a veled egykorúak. Én mindenről tudok. Arról is, hogy miután elvesztetted a szüleidet a mackódat szorongatva üvöltözted a szobádban egy párnába furva a fejed, hogy neked is meg kellett volna halnod ott, velük.

Én elképedve hallgattam, hogyan mesél el mindent az életem egyes mozzanatairól, amikor leintettem.
Én: Az, hogy nekem, aki átélte mindezt elmeséled, mi értelme?

Custodian: Megértetni veled: ki vagyok én. A sorsot ugyan nem én szövöm, de nagyban hatok rá. Én vigyázok arra, hogy a démonok és az angyalok ne kapjanak újra hajba, és hogy ne próbáljanak a Földieken uralkodni. Ugyanis ez áhított vágyuk. Viszont szabadon beléphetnek  a ti területeitekre. Így most egy nagy hatalmú démon szabadult erre a világra, bár azt még nem tudni milyen szándékkal jött, de nem maradhat itt sokáig. Amint megtalálják a Binmárcék, azon nyomban vissza viszik a Pokolba őt.
Én: A Bi-Binmár...?
Custodian: Binmárcék. Hét alattam lévő őr, akik a Pokol kapuját őrzik. Mindegyik őrnek megvan a maga dolga.

Én: Azt hiszem kezd össze állni a kép, bár ... nem lesz baj abból, hogy én erről mind tudok?
Custodian: Amint nem lesznek a közeledben démoni tevékenységek, azon nyomban elfelejtesz mindent, addig pedig pecsét őrzi a szád, hogy véletlenül se fecseghesd el valakinek.

Én: Tényleg?

Custodian: Majd próbáld ki.
Én: Á, inkább nem.
Custodian: Nyugodtan...*Eltűnik*
Én: Ez ilyesztő volt. *Kirázott a hideg*